Így hát úgy döntöttem, írok egy rövid cikket arról hogyan csöppentem bele a mostanság nagyon divatossá váló "mindfulness meditation" világába még 2014 év végén.
Régóta jövök ezzel a blogbejegyzéssel :-)
2014 év végén részt vettem egy "Training of Trainers" Erasmus+ tréningen Barcelonában melynek témája a konfliktuskezelés volt és reggelente több résztvevő meditációt tartott a többieknek. Így hát én is kipróbáltam. Az autogenic relaxation technikát már alkalmaztam korábban, de magát a meditációt még nem. Tetszett és folytatni szerettem volna. Mikor pedig a lányok akik vezették a meditációkat megemlítették hogy van egy ösztöndíjprogram Thaiföldön és most van a jelentkezés, teljesen bezsongtam. Egyszerűen imádom az ilyen öt csillagos lehetőségeket. 42 napos self-development program következett online, minek a végére kiválasztottak és második magyarként már 2015 februárjában Koh Yao Noi szigetén üdvözöltem az új napot, pontosan 1,5 hétig.
a szállás, két fős fa bungalow
Koh Yao Noi dzsungele, egy meditation sanctury kellős közepe
A paradicsomi környezet, a szervezők kedvessége, a napi 4 meditáció és a buddhista szerzetesek előadásai magukkal ragadtak. Pontosan erre volt szükségem: egy teljesen izolált környezet, semmiféle technikai kütyü használata, napi bölcsesség áradat, kiváló előadások, mély beszélgetések és a nagy csend. A csend, ami saját belsőmből fakadt. Azáltal, hogy vettem a bátorságot és időt mertem eltölteni teljes csendben azzal az emberrel akivel sokszor a legkevesebbet törődtem: önmagammal. Hogy miért? Mert mindig van mit csinálni, üresen elütni az időt, böngészni a netet, bármit csinálni, kifogást találni csak nehogy "unatkozzam" hiszen a hátsómon ülni órákig az nyilván az, valami zajnak lennie kellett körülöttem. Ez a sok mindennapi zaj pedig beárnyékolta a tisztánlátásom,hogy mit is szeretnék kezdeni magammal, mi a célom ezen a földön, mi tenne igazán boldoggá. Sokan boldognak tekintik önmagukat és én ennek nagyon örülök de nekem valami hiányzott... és elindultam megkeresni.
Thaiföldi élményem volt a hab a tortán. A lehetőség, hogy majdnem két hétig semmi mással nem kellett foglalkoznom, csak önmagammal és azzal hogy jobban megértsem mi is zajlott a fejembe, hatalmas változást idézett elő. Egyszerűen már tudtam, hogy mi az irány, mi az ami érdekel és mi az amire érdemes és kell is időt szánnom.
Ehhez a napi rutin is sokat segített:
5:00 kelés
5:30-6:15 meditáció
6:15-7:15 jóga
7:15-8:30 reggeli
9:00 meditáció
11:00 Peace In Action (takarítás)
11:30 ebéd
14:00 meditáció
16:00 többféle program, változó
17:30 pana azaz joghurt/gyümölcslé
19:00 meditáció
22:00 villanyoltás
Nem hangzik túl izgalmasa igaz?:) Hát pont ez a lényeg!! Nincs mivel lekötni magad, se könyv, se Tv (persze jófej emberekkel beszélgetni akik a világ minden pontjáról érkeznek mindig jó elfoglaltság) hanem marad a saját fejedben lévő káosz. Ezzel kell megbirkózni, kibogozni, rendbe tenni és kiszórni a felesleges régi sérelmeket, emlékeket, bármi ami csak gátol a fejlődésben.
Meditációs élményeim változóak voltak, volt hogy teljes mértékben kikapcsoltam, nem éreztem a testem, mintha csak (most lehet nevetni) lebegtem volna, és néha fényt is éreztem, mintha világítanának a szemembe, holott sötét helységben meditáltunk. És még sorolhatnám az érdekes átéléseimet, de megemlíteném, hogy természetesen volt hogy nem tudtam koncentrálni, csak a gondolataim árasztottak el, semmire se tudtam figyelni, fájt a térdem, viszketett a hátam, vagy csak muszáj volt megmozdulnom. Ez is a meditáció része, egyszer fent, egyszer lent...de igazából nincs olyan hogy jó vagy rossz meditáció. A lényeg a gyakorlás. A meditáció a relaxáció és koncentráció közti vékony vonal, egy tréning az elmének. Ugyanúgy ahogy te lemész futni, gyúrni mert egészséges, szép testet szeretnél, az elmédet se árt trénelni a sok szemét/média/információ stb között. Elme = agy nem ugyanaz számomra, de annak hívhatod aminek szeretnéd. A lényeg a harmónia, az egészséges elme és test kapcsolata.
Mit is kaptam ettől a 42 napos online majd 10 napos intenzív tréningtől?
Egy pár példa:
- tudatosan éljem a mindennapjaimat, a jelenben tudok sokszor maradni, nem görcsölök a jövőn vagy rágódom a múlton
- sok rossz szokásomtól búcsút intettem miközben sok újat elkezdtem
- hatalmasan fejlődött az empátiám, kedvesebben beszélek az emberekkel (talán ez evidens de sok esetben az ember elfelejt kedves lenni az eladóval, a pultos nénivel vagy csak azzal a buszsofőrrel aki rád morog reggelente)
- türelem mit is teremt?? nos a memóriámon még dolgozom :-)
- nem a mindennapi kényelem vagy a társadalmi elvárások határozzák meg döntéseimet, követem az álmaimat (életem végén nem szeretnék rájönni hogy azért mert x azt mondta hogy ezt kéne tennem, vagy y bírált mert nem úgy élek ahogy az neki "normális" elfecséreltem az életem hogy megfeleljek olyanoknak akiknek amúgy nem is fontos, hogy hogyan élek és mit csinálok. Jelenleg nem vagyok benne biztos hogy lesz még egy életem, luxus lenne elszúrni "elvárásoknak való megfeleléssel"
- bátorság: nem félek egyedül nekivágni egy új országnak, vagy akár egyedül utazni (a legjobb dolog a világon mikor nem függsz senkitől és semmitől)
És még persze sorolhatnám, de legyen ez egy következő bejegyzésben :)
Addig is ha kedvet kaptál a programhoz és neked is kellene egy lökés:
